Álom, vagy valóság?

Harry hulla fáradtan vonszolta fel magát a hálóterembe. Még csak ma érkezett meg Roxfortba, hogy megkezdje a 6. évét az iskolában, de már most úgy érezte magát, mint egy kifacsart felmosórongy. Fél 12 volt, éjszaka, de hálótársai alvás helyett inkább a lakomáról megmaradt sütikkel kajacsatáztak. Harry, bár nagyon fáradtnak érezte magát, képtelen volt elaludni. Egy lányon járt az esze, egy nem is akármilyenen. A lány szintén Griffendéles volt, és szintén 6.-os, a fiú mégsem látta őt túl gyakran. A lányról az a pletyka terjengett, hogy a Minisztériumban dolgozik tanulás mellett és a Vizengamott tagja is. Harryt ez mind nem érdekelte. Csupán az keltette fel a figyelmét, hogy a lány feltűnően csinos volt és öltözékével messzemenőleg kilógott a sorból. Az átlagos iskolai talár, blúz és rakott szoknya helyett ez a lány miniszoknyát és hosszú bőrkabátot viselt, ezt hosszú tűsarkú bőrcsizmával, és fűzőhöz hasonlító felsővel koronázta meg. Harry csak elképzelni tudta, milyen csodaszép lehet, ugyanis ébenfekete haján kívül az arcából semmi nem látszott hegyes varázslósüvege miatt. A fiút magával ragadta a lány titokzatossága. Már az is érdekes, hogy a neve egyszerűen: Árnyék. Harry kb. éjfélig ábrándozott Árnyékról, de végül elnyomta az álom. Azonban nem aludt sokat. Olyan három óra körül arra riadt fel, hogy figyelik. Hirtelen kinyitotta szemét, és legnagyobb meglepetésére Árnyékot pillantotta meg. A lány a szájára szorította az ujját, hogy csendre intse Harryt, azután kézen fogta és levezette Őt a klubhelységbe. Csak ott szólalt meg:

-Gondoltam, kíváncsi vagy, miért takarom el az arcom, mért vagyok ilyen titokzatos, és hogy mié… - fogott bele Árnyék.

-Nem! – szakította félbe Harry – Csak azt akarom tudni, hogy hogy lehet valaki ilyen gyönyörű!!!??? A két fiatal egymásra mosolygott és már mindketten tudták, de nem mondták ki. Helyette az egész éjszakát átbeszélgették. Hajnalodott; Árnyék visszakísérte a fiút a szobájába, és egy vörös rózsát tett a párnájára, majd elköszönt.

-Jó éjt Harry…

-Harry, Harry, Harry! – kiáltotta Ron – mindjárt elkésünk, öltözz gyorsan!

Harry felült az ágyában és megdörzsölte a szemét. Körül nézett, de sehol nem találta a rózsát.

-Hol a rózsám? – nézett kérdőn Ronra

-A rózsád? – vonta fel szemöldökét amaz – Miről álmodtál „Rómeó”? – viccelődött barátja.

-Nem érdekes – makogta csalódottan Harry – csak egy álom volt.

Elszontyolodva kimászott az ágyából, felöltözött, majd órára ment. Nap közben persze képtelen volt odafigyelni. Álmai az álomszép Árnyékra terelődtek. Végül aztán megint eljött az este. A fiú újra pizsamát húzott, és megint /újból nehezen bár, de/ elszenderedett. Reggel nagyon korán ébredt, de nem nyitotta ki a szemét. Később Ron is felébredt és elhatározta, hogy megvicceli a szundizó Harryt. Feltérdelt a legjobb barátja párnájára, de azonnak visítva vissza is ugrott. A srác szemei felpattantak, oda nézett ahol az imént még a barátja térdelt. Legnagyobb meglepetésére most egy vörös rózsa volt ott, mellette egy cetli, melyen ez állt:

Szép álmokat Harry!