1) Hogy...hogy...hogy
Hogy…hogy…hogy…
Gyönyörű szép tavasz reggel volt, és Harry boldogan kelt ki az ágyából. Gyorsan felkapta a ruháit, és már szaladt is a lépcső felé. Szombat volt, és nem kellett tanulni. Lent a klubhelységben már várt valaki. Hermione. Harry rögtön odament hozzá, és Hermione megcsókolta.
- Jó reggelt, szerelmem – köszöntötte a lány
- Jó reggelt – válaszolt Harry, és kézen fogva elindultak reggelizni.
Az asztalnál már ott ült Ron, Fred és George.
- Jó reggelt!
- Jól aludtatok? – kérdezte bátya után Fred.
- Ühüm – felelték, miközben pirítósokat pakoltak a tányérjaikra, és lassan elkezdtek reggelizni.
Reggeli után az ifjú szerelmespár kiment a kertbe sétálni.
- Harry! Olyan szörnyűt álmodtam – kezdte Hermione.
- Mit, kicsim? Mondd!
- Azt, hogy elhagytál engem Pansy Parkinsonért.
- Jaj, picim, ez nem fog megtörténni, főleg amiatt a lány miatt nem.
- Megígéred?
- Meg – hangzott a rövid válasz.
Csöndben maradtak egy kicsit. Csak a lépteik zaja hallatszott. Később Harry törte meg a csendet.
- Hermione!
- Igen?
- Szeretnék veled találkozni este 8-kor az öreg tölgy alatt.
- Rendben, de miért nem most mondod?
- Mert… csak. Nincs miért. – válaszolta komoly arccal a fiú.
Még beszéltek egy darabig, majd délben elmentek ebédelni. Csöndesen telt az idő, egyikük se szólalt meg, csak a villák zaja hallatszott. A levegőben szinte vágni lehetett volna a feszültséget, amelyet Hermione bocsátott ki magából. Némán ettek, de tudták, mindkettőjüknek ugyanazon jár a gondolata. A délutáni találkozón.
Vajon mit akarhat mondani? – tűnődött magában a lány – Nagyon komoly lehet, ha nem mondta akkor. Még jó, hogy csak ketten beszélünk. Biztos szakítani akar velem. Pedig olyan jól megvoltunk.
- Mi a baj, drágám? – kérdezte Harry – Olyan képet vágtál, mint aki citromba harapott.
- Nincs… nincs semmi bajom – mondta a lány, és mosolyt erőltetett az arcára, de inkább vigyorra sikeredett.
Ebéd után a lány fáradtságára hivatkozva felment a hálókörletbe, ledőlt az ágyára, és elkeseredettségében sírva fakadt.
Miért nem szeret engem? Olyan sok mindent megtettem érte! De várjunk csak! Nem is biztos, hogy szakítani akar! Egy szóval se mondta. – Erre a gondolatra kicsit felvidult, és elkezdett készülődni. Háromnegyed 8-kor elindult lefelé. Mikor megérkezett, még kihalt és üres volt minden. Pár percet várt, és feltűnt a horizonton egy sötét sziluett.
- Harry! – suttogta.
A fiú lassan odaért, megállt a lány előtt, felvette legdrámaibb arckifejezését, és mondta.
- Hermione! El kell neked mondanom valamit. Engem is megrázott, amikor hallottam, de kérlek, ne sírj.
- Harry, kérlek mondd már! – csattant fel Hermione.
- Csak azt szeretném mondani…
- Igen…
- Hogy… hogy… hogy… - szipogott Harry, majd kimondta – hogy nincs fogtündér.
- MI???!
- ÁPRILIS BOLONDJA! – hallatszott a fák mögül hirtelen, és előlépett Ron, Fred, George, és Ginny a fák lombjai közül nevetve.
- Hányadika van ma?
- Április… 1 – nyögte Ron a nevetéstől, amit a lány arckifejezése váltott ki belőle.
- Ez nem volt vicces! – mondta durcásan a lány, majd hirtelen Harry karjai közt találta magát, és elkezdett ő is nevetni.
- De az volt. Ha láttad volna az arcod, hát azt le kellett volna kapni. – mondták a nevetéstől fulladozva az ikrek.
- Megijedtél mi? – szólt Harry, és szorosan a karjai közé zárt a lányt.
|